Mikor olvastam a Bibliát, felemelt és megrázott. Milyen boldogok voltak azok az emberek, akiket Jézus meggyógyított! Egy reggel korán George velem és anyámmal együtt ült a konyhában és hallgattuk a rádióban Kathrin Kuhlmant. Egy nőről beszélt Massillonból, aki rákból gyógyult meg. Ha Isten meg tudta gyógyítani őt, engem is meg tud – gondoltam. Az asztalon át Georgera néztem, aztán mamára. Nem megyek arra az operációra a gerincemmel – mondtam, arra gondolva, amit a doktor mondott, hogy egy műtét esetleg javíthatna az állapotomon. Isten meg fog gyógyítani. George furcsán nézett rám. A változás nem az én testemben volt, mely fokozatosan rosszabbodott. A változás a magatartásomban volt. Nagyobb volt a türelmem, megértésem és együttérzésem. És bár George pokoli élete néha rám tört úgy, hogy majd megszakadt a szívem, még mindig szerettem és állandóan imádkoztam érte. Sohase felejtem el a változás első jelét, amit Georgeon láttam. Egy napon felhívott a klubból: a te prédikáló hölgyed a jövő héten a városban lesz – mondta. Azt gondoltam, meg kell próbálnod elmenni az egyik összejövetelére. Kathrin Kuhlman Akronban? Biztos vagy benne? Igen. A mai újságban olvastam. Persze, én nem tudok elmenni, de gondolom, elvihetnéd a gyerekeket. Esetleg a mamád is veletek mehetne. Túlságosan csodálatosnak látszott, hogy megértsem. Nemcsak hogy én hallgathatom miss Kuhlmant személyesen, hanem mert Georg felhívott és megmondta ezt nekem. Ez nagy lépés volt Georgetól. Köszönöm, Theoma! Köszönöm, Istenem! – imádkoztam. Miss Kuhlman szolgálata alatt Akronban történt velem valami. A szellemi életemben éreztem valamit. Teljességet, kielégülést éreztem, ami azelőtt sohase volt. A zenét hallgatva a csodákat látva, Isten igéjének prédikálását hallgatva –, mindez nagyon tetszett. Ez volt, amit kerestem! Az akroni összejövetelek utáni hetekben George nagyon figyelt engem. Tudtam, hogy látja rajtam a változást. Mindketten a görög ortodox egyház tagjai voltunk. A gyermekek és én sokszor vettünk részt istentiszteleteken vasárnap, de George csak a nagy ünnepeken jött el. Mégis állandóan azért imádkoztam, hogy George vigyen el engem miss Kuhlman összejövetelére Youngstownba. Aztán egy nap George bejött a konyhába, mikor a reggelit készítettem és azt mondta: Fogadjunk, hogy szeretnéd, hogy elvigyelek Youngstownba a prédikáló hölgyedet hallani. Nem tudtam válaszolni. Túlságosan csodálatos volt. Csak annyit tudtam megtenni, hogy megfogtam a kezét és ránéztem a könnyeimen keresztül. Magunkkal visszük a gyerekeket is vasárnap – mondta. Ez volt a sok közül az első vasárnap, mikor megtettük a hatvan mérföld utat Akrontól Youngstownig, hogy részt vegyünk az összejövetelen. George látta, hogy boldoggá tett. És bár tudtam, hogy csak azért teszi, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, reméltem, hogy hatással lesz rá és megváltozik. – És valami történt George lelkében. Nagyon kezdetleges volt. De mindinkább elégedetlen volt az életmódjával, és mindinkább csodálkozott azon, ahogy Isten ereje működött miss Kuhlman szolgálatain. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése