Hat hónap múlt el. Az éjjeli klub (mulató) működött, a szórakoztatók jöttek és mentek, és George azt gondolta, hogy a pénz a legfontosabb a világon. 1953. januárjában az utolsó szombaton Artie Shaw csatlakozott a klubhoz, és George különösen fáradtnak érezte magát, mikor hazajött. Az utak nagyon síkosak. Lehetetlenség lesz holnap Youngstownba mennünk – mondta. Hittel imádkoztam, tudva, hogy Isten elolvaszthatja a jeget, ha akarja, hogy elmenjünk. És megtette – valami nagyon különleges oknál fogva. Az auditórium tömve volt, és nekünk külön ülőhelyeket kellett behelyezni. George két sorral előttem ült Billel, második fiunkkal az ölében. Gus (az idősebb) és Pattié (aki csak másfél éves volt) velem voltak. Mikor a hívás elhangzott, szokatlanul sokan válaszoltak rá. Nem értettem, miért mennek előre olyan sokan, mert abban a hitben voltam, hogy az oltárhoz hívás csak ateistáknak szól, vagy akik nagy bűnt követtek el. Akkor miss Kuhlman visszament a mikrofonhoz és azt mondta: az oltárhoz hívás azoknak szól, akik még nem születtek újjá, azoknak akik még sohase vallották meg szájjal, hogy hisznek Jézus Krisztusban és személyes Megváltójuknak fogadják el. Lehet, hogy önök valamelyik egyházhoz tartoznak. De ha még sohase fogadták el személyes Megváltójuknak, akkor ez a hívás önöknek is szól. Egyenesen ültem a helyemen. Jól hallottam? Ó, Theoma, nem tudtam, hogy el kell fogadnom Jézust Megváltómnak! Megyek, és azonnal megteszem. Felvettem Gust és Pattiét, és elindultunk. Mikor odaértünk, ahol George ült, megérintettem őt és azt mondtam: Drágám, menjünk, és fogadjuk el Krisztust. Ne most – mondta, megrázva a fejét és egyenesen előrenézve. Te menj, ha akarsz. Az emelvényre vezettek minket és letérdeltünk egész messze egy sarokban. Gus és a kis Pattié különösen néztek rám, és én suttogtam: Miss Kuhlman a másik oldalon levőkért imádkozik. Most itt az ideje, hogy kérjük Istent, bocsássa meg a bűneinket. – Lehajtottam a fejemet és imádkozni kezdtem őszintén elsorolva a bűnöket, amik eszembe jutottak, és kértem a bocsánatot. Ó, Istenem – imádkoztam – ha elfelejtettem valamit, kérlek, bocsáss meg. Szeretném, ha mindent megbocsátanál. Hirtelen egy férfi hangját hallottam. Imádkozott. Még sohase hallottam ilyen őszinte, szép hangot. És a szavak .. Azért imádkozott, hogy Isten bocsásson meg mindent, amit elfelejtettem. Ijedten néztem fel, s végül kényszerítve éreztem magam, hogy megnyissam a szememet. Ruhája ragyogó ezüstszürke volt és az arca – olyan volt, mint Krisztusé. Nagyon magasnak látszott. – Hirtelen átvillant agyamon mindaz, amit aláhúztam a Szentírásban. Olyan volt, mint a villámlás. Aztán zúgott a szél. Mind hangosabb és hangosabb lett. Odafordultam Gushoz: Hallod, hogy zúg a szél? – csodálkozva nézett rám: Nem mama! Csak figyelj! Én hallom. Nézzük, nincs-e nyitva valahol az ablak? A kis Gus közelebb húzódott hozzám. Nem, mama, nincs szél, és nincs nyitva az ablak. Akkor Isten ereje szállt reám. Izzadni kezdtem. Próbáltam visszatartani, de abszolút nem tudtam uralkodni magamon. Akkor hallottam, amint miss Kuhlman azt mondja: Ez valóság! És hirtelen hozzám jött és így szólt: Ez Isten! Egész mellém jött és kezét gyengéden a fejemre tette és imádkozni kezdett. Nagy békesség volt, nagy békesség. Dicsőséges béke. Minden hang elhalkult és csak a szél zúgását hallottam és arcom előtt láttam Jézus nevét, ami úgy jelent meg, mint egy létra, amely a mennyekig ért: Jézus, Jézus, Jézus, Jézus! A szolgálat után találkoztam Georgeval a helyén. Úgy láttam, zavart és izgatott. Nem akart hangosan beszélni róla, ez mindig sértette Georget. Igen – mondta, láttam, hogy valami élményed volt. Ez nagyon helyes, de nem nekem való... Carol, én nem vagyok hajlandó hipokritává válni. Én egyszer már megszülettem, és nem látom szükségesnek, hogy újra szülessek. Ez épp olyan egyszerű, mint az. De én biztos voltam a dolgomban. Teljesen lehetetlen, hogy George látogassa a szolgálatokat és mégis ugyanaz maradjon, ha hallgatta az evangéliumot. Megvizsgálta az életét úgy, mint azelőtt soha máskor. Lassan rájött, hogy eddig olyan hitben élt, amit maga csinált magának ebben a világban. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése