Hirtelen visszaemlékeztem gyerekkoromra és a boldog időkre, amit a kis keresztyén misszióban töltöttem
Clevelandben.
Emlékszem, a lelkész azt mondta: Ha megtértél, tudod, hogy meg vagy váltva. Mit is jelent ez a "meg vagy váltva?" Tovább imádkoztam.
Theoma, taníts meg, mit jelent megváltva lenni. Kérlek, vezess minket olyan helyre, ahol együtt megtanulhatjuk ezt.
Kérlek, segíts meg minket – segíts engem.
Felállva térdeimről, eszembe jutott a Biblia.
Az éjjeliszekrényre nyúltam érte és remegő kézzel nyitottam ki a fedelét és megláttam a dátumot: 1932. Ez volt az az év, mikor a misszióban voltam Clevelandben.
Első ízben nyitottam ki, mióta férjez mentem, 11 év óta.
Kérlek, Istenem, bocsáss meg nekem. Különös nyugalom és béke szállt rám, és míg odakint a vihar dühöngött, ágyba mentem és tovább imádkoztam kérve Istent, mutassa meg nekem, hol kezdjek olvasni.
A könyv kinyílt a Jelenések könyvénél, és én lapot lap után olvastam.
Nem tudom, meddig olvastam, de végül letettem magam mellé a könyvet, felkeltem és az ablakhoz álltam.
Odakint, a villámok fényénél láttam, amint a magas topolyfák meghajolnak a szél ereje alatt. De már nem féltem a vihartól.
Újfajta félelem vett erőt rajtam: a félelem attól, aminek jönnie kell.
Kérlek, Istenem – suttogtam az esőtől csíkozott ablakon át – hozd haza Georget. Kérlek ... Amint múlt az idő, nagy éhség támadt bennem a Biblia után.
Reggel, mikor George már munkába ment, a gyermekek pedig iskolába, a konyhaasztalhoz ültem és olvastam.
A történetek elragadóak voltak és gyönyörű Istennek tanításai.
Ha egy különösen jelentős szakaszt olvastam, pirossal jegyeztem meg és kértem az Urat, tegye számomra érthetővé. Egy nap meglátogatott az anyám, aki buzgó görög ortodox volt.
Carol – mondta – van a rádióban egy nő, aki nagyon jól ismeri a Bibliát. Hallgatnod kellene. Az igazságot tanítja. Hogy hívják? – kérdeztem.
Kathrin Kuhlman. –
Nem tudtam akkor, hogy ez a következő lépés volt Istentől az imámra.
Másnap reggel vasaltam a konyhában, mikor eszembe jutott, mit ajánlott anyám. Bekapcsoltam a rádiót és megkerestem Kathrin Kuhlmant.
Ez a hang lett állandó barátom és lelki tanácsadóm. Minden reggel olvastam a Bibliát és hallgattam őt.
Miss Kuhlman mindig azzal kezdte, "mindegy, mi történik veled, mindegy, mi a problémád, ameddig Isten a trónján ül, hallja az imádat és válaszol rá, és ameddig a Benne való hited érintetlen, minden, ami jönni fog, jó lesz".
Így hát Hozzá fordultam (Theomához), Istenemhez, Róla olvastam.
Hozzá beszéltem.
Hagytam, hogy szóljon hozzám Igéje által: megváltoztatta az életemet.
De életemben egy dolog volt, ami változatlan maradt: az egészségem. Fiatalasszony koromban komolyan megsérültem egy baleset alkalmával, ami elgörbítette a gerincemet. Az évek múlásával mind rosszabb lett, és a gyermekek születése után fokozatosan deformálódtam.
A bal csípőm két hüvelykkel magasabban volt, mint a jobb, és a lapockám kiállt. A hátam és a vállam merev volt, és a fejemet nem tudtam megfordítani anélkül, hogy a vállamat is ne csavarjam el. Néha olyan elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hogy alig álltam ki. Aztán jött a végső csapás. Az ízületeim kezdtek megdagadni. Bokám, csuklóm, térdem, minden mozdulat fájdalmas volt.
Egy idő múlva a fájdalom olyan komoly lett, hogy nem tudtam becsukni a kezemet. Végül is megvizsgáltattam magamat az akroni klinikán.
Az orvos mindkettőnket behívott és elmondta vizsgálata eredményét. Reumás bántalmak – mondta, és csóválta a fejét.
Aztán Georgehoz fordult: Sohase gyógyul meg.
Az én feleségemet is ugyanezzel ápolják itt a klinikán, tolószékre kárhoztatva. Mit ajánlhat ön? – dadogta George. Nincs valami, amivel segíthetne?
Azt mondtam, hogy ha csak valami csoda nem történik, az ön felesége is úgy lesz, mint az enyém. Kábultan álltunk ott.
Az én lelkemben megnyugvás volt: vagy élni, vagy meghalni Isten kezében.
De George még mindig kibúvót keresett. Kérem, doktor. A pénz nem számít.
Nem tudna tenni valamit a feleségem érdekében?
Az orvos éles pillantása elvágta George reménységét a pénzben. Hadd magyarázzam meg – szólt.
A világ minden pénze nem tudja visszaadni az ön feleségének az egészségét. Vége. Csak annyit tehetünk, hogy enyhítjük a fájdalmait.
Megrettentem, s ebben a pillanatban nagyon sajnáltam Georget.
Még sohase állt ilyen probléma előtt.
Eddig mindig megtalálta problémáiból a kiutat.
De most más volt. Le tudtam olvasni az érzelmeket, ami szép, görög arcán világosan tükröződött: harag, félelem, és végül elkeseredés.
Az én szívem jobban fájt érte, mint az övé énértem.
Tulajdonképpen semmije sincs: mulatócimborái, show görljei és a sok pénz mind hiába volt.
Nem számított. A valósággal való szembeállítás velejéig megrázta.
Azt hittem, hogy az orvos diagnózisa meglágyítja, de ehelyett megkeményedett Istennel szemben. Mind jobban belemerült az üzletbe.
Ami engem illetett, nekem legalább megvolt Isten.
Alig vártam, hogy hazaérjek és elővegyem a Bibliámat és imádkozzak.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése