Kathrin Khulman: részlet "Isten most is megteheti" című könyvéből 22. rész

És kapott. Arcának tartása megváltozott, mintha égi fény ömlene el feje és válla körül. Szemei megteltek könnyel és csaknem angyali mosoly fakadt az arcán. Teste remegni kezdett. A feje búbján kezdődött, amit később leírt, egy nagyon nagy, de fájdalom nélküli elektromos hullám. Egész teste rázkódott, és a feje hirtelen előreesett a térdéig, amiről azt hittem, hogy óriási görcs. Hallottam, amint miss Kuhlman hangja túlkiabálja az éneklést: Valaki a középső szakaszon, mindjárt itt jobbra, meggyógyult egy ritka bőrbajból! Ki az? És hol van? Éreztem, hogy Naurine megpróbál felállni, de még erősen reszket. Egész izom- és idegrendszere látszólag egész más körből kapja a vezénylést, mint az agyából. Megpróbált felállni, de nem tudott. Miss Kuhlman négyszer ismételte a felhívást, hogy előrejöjjön, míg végre Naurine lábra tudott állni. Ó volt az egyedüli. Meggyógyult. Drágám, elájultál? – kérdeztem. Tágra nyílt szemekkel nézett rám, míg az előtte levő szék támláját fogta. Verejték csorgott róla és féltem, hogy elesik. Nem tudom, mi történt velem – mondta. De már nem fáj... elmúlt a fájdalom. Walter! Már nem fáj! – mondta örömmel és hitetlenkedve. Többé nem fáj semmi! Visszahanyatlott az ülésére és most már tudom, hogy ez Isten ereje volt. Egy ajtónálló, aki a mi területünkön őrködött, egy férfi, akiről később felfedeztük, hogy egy presbiteriánus elöljáró, közeledett hozzánk és kért, hogy lépjünk ki az oldalhajóba. Mi ketten felsegítettük Naurinet és az emelvényhez vezettük. Magánál volt, de tántorgott és úgy botladozott, mintha ittas lenne. Teljesen meggyógyult. Ezután sok minden történt. Naurine abbahagyta az orvosság szedését. Elmaradt mind az 53 pirula és az injekció. Csekély orvosi tudásom szerint tudtam, hogy ha a cortisont hirtelen megvonják, a beteg kómába esik. Naurine ragaszkodott ahhoz meggyőződéséhez, hogy Isten kitisztította a szervezetét a betegségnek és az orvosságoknak minden nyomától, és nem akart több orvosságot bevenni. Azóta sohase vett be többé pirulát. Az ezután következő három nap alatt egyikünk se aludt. Olyan volt, mintha álomvilágban élnénk. Mindketten olyan izgatottak voltunk a történtek miatt, hogy ha eljött az éj, mindent kivilágítottunk és fennmaradtunk, beszélgettünk és rádiót hallgattunk és dicsértük Istent. Nagyon különös dolog történt. Ez alatt a három nap alatt Naurine teste különösen meleg volt, csaknem forró. Nem volt éppen láza, de az egész testén olyan forró volt a bőre, hogy alig lehetett megérinteni. A három nap után elmúlt, és úgy érezte, hogy a teste visszanyeri rendes hőmérsékletét. Ezen az éjjelen mindketten kimerülten estünk ágyba és órákig aludtunk. Egy héten belül elhívtuk az orvost, hogy megvizsgálja. Az arra kérte, hogy menjen el a klinikára, hogy ott a laboratóriumban vizsgálják meg. Február 22-én az orvos felhívott és kért, hogy menjünk el hozzá. Miután megvizsgálta Naurinet, visszaült a székére és így szólt: Jól van, Mrs. Bennett, most mondja el, mi történt! Mit gondol? Tudja, mire gondolok. Valaminek történnie kellett. Mikor megvizsgáltam, semmi nyomát nem találtam a sclerodermá-nak, és különben – mondta, felnyitva a mappáját – ezek a legutolsó leletek a laboratóriumból mind negatívak. Most mondja el, mi történt. Naurine ezt kérdezte: Hisz ön a csodákban? Igen. Nagyon sokat láttam, amit nem lehet a tudomány szerint megmagyarázni, ha nem hisz valaki Istenben. Akkor Naurine elmondta, mi történt. Az orvos csak ült ott és hallgatta. Mikor Naurine befejezte, így szólt: Mi van az orvosságokkal? Abbahagytam. A cortisont is? Négy héttel ezelőtt. A gyógyulásom napján – mondta Naurine mosolyogva. Látom – mondta az orvos elgondolkodva. Ha felöltözött, kérem, várjon a várószobában. Mindjárt jövök. Kiment a rendelőből és bejött hozzám a várószobába, ahol vártam, és behívott a rendelőjébe: Walter, éppen most fejeztem be a vizsgálatot a feleségén. Talán ön meg tudja mondani, mi történt vele – mondta. Nem tudtam, hogy Naurine éppen most mondta el az egész históriát. Elkezdtem én is mondani elölről, és elmondtam mindent a csodaszolgálatról. Mikor befejeztem, egy percig csendesen ült az asztala mögött. No, és mi van az orvosságokkal? Szedi még a cortisont? Ö, nem – feleltem – abbahagyta a többivel négy héttel ezelőtt. Aznap, mikor meggyógyult. Erre ő kijelentette, hogy Naurine gyógyulását csak egy szóval lehet illetni: csoda. Csoda történt. Hozzátette még: Meg se próbálják magyarázni. Csak el kell fogadni és normális életet élni tovább. Ettől fogva el nem mulasztottunk egy Kathrin Kuhlman szolgálatot sem a Shrienben. Baptisták vagyunk és azok is maradunk talán, de nem gondolnám, hogy valaki minket ezután tipikusnak mondana. Ámen!