Kathrin Khulman: részlet "Isten most is megteheti" című könyvéből 8. rész

A szolgálat gyönyörű volt. Az ének után miss Kuhiman első megállapítása ez volt: Az orvosi tudomány azt mondja, hogy a köszvény gyógyíthatatlan.
Ezen a szolgálaton sokan meggyógyultak köszvényből a Szent Szellem által.
Ez Tiny napja! Ó, siess, Istenem, siess meggyógyítani őt! – imádkoztam.
Nem tudtam, hol ül Tiny, de tudtam, hogy valahol itt van ebben a nagy tömegben, várakozással eltelve, hogy ráhull a Szent Szellem ereje.

Aztán elmerültünk a prédikáció hallgatásában.
Amíg miss Kuhiman prédikált, észrevettem, hogy gyógyulások megkezdődtek körülöttünk.
Isten Szelleme átsuhant a nagy termen és megérintette emberek testét. Nemsokára kezdtek szállingózni az emelvényre, kérdezve, hogy bizonyságot tehetnek-e a gyógyulásukról, a csodáról.
Az első, aki a mikrofonhoz lépett, egy nő volt, aki köszvényből gyógyult meg. Hajlongott, megérintette a talajt, amit – szavai szerint – már évek óta nem tudott megtenni.
A szívem a torkomban dobogott, mikor nyújtogattam a nyakamat, hogy Tinyt lássam. Minden percben reméltem, hogy meglátom őt is az emelvényen.
Aztán a bizonyságtevők olyan gyorsan jöttek, hogy majd lesodortak a lábamról. Egy hatéves kisfiú meggyógyult gerincferdülésből. Anyja sírt örömében. Egy prémbe öltözött hölgy jött fel, kezében két hallókészüléket tartva. Beverly Hillsből való volt. Egy férfi jött, lábtámaszt hozva. Szótlanul ültünk, Isten csodálatos tetteit bámulva. Egy öregecske hölgy jött tolószékben. Folyton azt ismételgette: meggyógyultam. Miss Kuhlman azt mondta: jól van, akkor keljen fel és járjon. Mereven és legnagyobb erőfeszítéssel feltolta magát a tolószékből. Először a térdei csak részben hajlottak meg, és a háta meghajlott, de keresztül sántikált az emelvényen. De térdei és a háta fokozatosan kiegyenesedtek és fel-alá járva nevetgélt magában, könnyek peregtek végig az arcán, és dicsérte Istent. Azzal végezte, hogy valakit beültetett a tolószékébe és végigkocsikáztatta az emelvényen. Sokan, sokan meggyógyultak. Voltak a körülöttem ülők közül egyesek, akik meggyógyultak, de ez túlságosan felizgatta őket, és így nem tudtak az emelvényre menni. Mások pedig nem vették észre, hogy meggyógyultak. Nagyszerű látvány volt.

Sokat olvastam a Bibliában a gyógyulásokról. Hallottam prédikátorokat beszélni Isten hatalmáról a szószékről. De most volt először, hogy a valóságban láttam Isten hatalmát a saját szemeimmel.

De hol volt Tiny? Mi történt vele? A fiúk körülnéztek a teremben, de sehol se láttuk őt. Elhangzott az áldás és a nép oszladozni kezdett. Tiny eltűnt. Megkerestük az ajtónállót, de ő se látta Tinyt. Mind keresni kezdtük, de sehol se találtuk. Végül a kocsihoz mentünk és vártunk. 45 perc múlt el, és az auditórium körüli oldalsó kijáratok is majdnem üresek voltak már. Tiny még mindig nem mutatkozott. Most már nagyon nyugtalankodtunk. Visszamentem a főbejárathoz, ahol hagytuk. Az ajtó nyitva volt, bent a terem sötét.
Bekukkantottam és ott volt Tiny – ugyanazon a fa pótszéken ült, ahol hagytuk őt.

Mikor kijött, fejét rázta és azt mondta: ez a legrosszabb hely. Fokról-fokra kiderült minden. Nemsokára, hogy ott hagytuk őt, a kapust felváltották. Az új kapus nem tudta, kire vár Tiny, nem ismerte az ajtónállót. Az ajtónálló, aki nem ismerte Tinyt, mikor megérkezett, engem keresett.

Mikor nem látott, azt gondolta, hogy bevittük Tinyt valahogy másképp és elment, hogy a kötelességét teljesítse. És Tiny csak ült ugyanazon a pótszéken delelőt 11-től délután fél hatig és várta, hogy valaki megmondja neki, hogy mit tegyen. Nem hallott semmit abból, ami az auditóriumban történt, sem nem látta miss Kuhlmant. Ott ült azon a kemény széken hat és fél óráig.
Zavart voltam, csalódott és dühös. Ámen!

*******************************************

9.rész:
http://keresztenykonyvektanitai.blogspot.com/2018/06/kathrin-khulman-reszlet-isten-most-is_10.html