Merre visz az utad? A Biblia tanítása a mennyről és a pokolról -1.rész

Menny vagy pokol felé? 

Mindkettő nagyon is valóságos hely!

Csak egyedül rajtad áll, hogy milyen döntést hozol!

Válaszd az életet, válaszd Jézus Krisztust, a Megváltót! 
Ő az életét áldozta azért, hogy élj! Vérével kifizette bűneid zsoldját. Fogadd el a feléd nyújtott, átszegezett kezét!

Nincs más út az Atyához, csak Jézus Krisztus által.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam." János 14:6.

"És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." ApCsel 4:12

A Biblia tanítása a mennyről és a pokolról-

Meg kell legyünk győzödve arról, hogy e tanítás elhanyagolása veszélybe sodorja saját lelkünket és a jövő nemzedékek lelkét is.

Három fő okból fontos a pokolra gondolni:
Az első ok a benső fontossága. 

Természetesen, minden fontos, amiről a Biblia beszél. De egyes igazságok lényegbevágóbbak, mint mások. Például, ha nem ismerjük az angyalokról szóló tan kifinomult pontjait vagy egyes ószövetségi étkezési szabályok részleteit, szegényebbek leszünk valamivel. De attól még nem kárhozunk el. Egyéb tanok azonban nélkülözhetetlenek. 

Richard Baxter sürgette a pásztorokat, hogy „legfőképpen a legnagyobb, a legbiztosabb és a legszükségesebb igazságokat” hirdessék. „Sok egyéb dolog”, folytatja, „kívánatos a tanulásra, de ezt az egyet tudnotok kell, különben népünk örökre elvész.” A pokol ezek közé tartozik. Ezt „tudnotok kell”.

Négy különböző módon ábrázolhatjuk fontosságát.
Az első a bibliai bizonyságtevések temérdek súlya. A pokolról nemcsak hébe-hóba, egy-két homályos szakaszban, tesz említést a Szentírás. 

Ellenkezőleg, Isten igéjének terjedelmes szakaszai foglalkoznak ezzel a tannal. A Biblia többször utal Isten haragjára, mint szeretetére. Az Ószövetség tele van az Úr heves ítéleteivel, amelyeket ellenségeire zúdított, előrevetítve a pokolt. 

Urunk Jézus Krisztusnak látványosan több mondanivalója volt a pokolról mint a mennyországról. Meglepő, de igaz. Krisztus maga a megtestesült szeretet volt, telve együttérzéssel és könyörülettel, mégis sűrűn beszél az ítéletről és az örök büntetésről.

Még a „Megváltó” címe is a pokolra irányítja a figyelmet. A Megváltó valamitől vált meg. 

Ő pedig a pokol retteget sorsától ment meg minket. A Jelenések könyve végén, Isten befejezni készül írott Igéjét. Megdöbbentő, hogy a mennyország dicsőségére emlékeztetve, a Szentírás utolsó oldalai félelmetes visszhangokat keltenek a lelkiismeretünkben: „feneketlen mélység … tűzzel és kénkővel égő tó, ami a második halál … kinn” (Jel. 20,3; 21,8; 22,15). 

Nos, ha Isten úgy látta jónak bölcsességében, hogy sok információval lásson el a pokollal kapcsolatban, akkor nem elég világos, hogy ez roppant fontos lehet? 

Ez önmagában már elég indok a tanulmányozására.

Másodszor, benső fontosságára utal magának a tannak a tartalma. 

A pokol a gyötrelemnek a helyeként szerepel, ahová emberek milliói örökre bezáratnak. Statisztikusok állítják, hogy körülbelül kilencvenöt millió ember hal meg évente. 

Ez azt jelenti, hogy minden másodpercben, három emberi lény lépi át a pokol vagy a mennyország küszöbét. A következő órában tizenegyezer férfi, nő és gyermek megy el végleg az örök öröm vagy az örök fájdalom helyére. Képzeld magad elé halálukat, miközben ezeket a szavakat olvasod – egyik, majd a másik, majd a harmadik. Miközben következő lélegzetedet veszed, újból néhányan távoznak a Földről. Amikor egy repülő lezuhan és kétszáz vagy háromszáz ember hirtelen az örökkévalóságba merül, mindenki beszél róluk. Megdöbbentő a tragédia, azonnal főcímmé válik a híradásokban. Gyászolunk és elménk csak arra gondol, ami történt. És mégis, tizenegyezer embertársunk érkezik meg örök állomására minden egyes év, minden egyes napjának minden egyes órájában. 

Márcsak ezért is fontosnak kell lennie egy ilyen tanításnak. 

Harmadszor, nem állunk messze ettől a katasztrófától. Valaki megjegyezte, hogy „a halál nem néző-sport”. Néző-sportok azok, amelyekben nem kell személyesen részt venni. Óriási érdeklődéssel és kiváncsisággal kísérhetünk egy labdarúgó vagy kézilabda mérkőzést. Élvezettel figyeljük a játékosok tehetségét és örülünk, ha a „mi” csapatunk nyer. De mi nem leszünk ott a játszótéren és hosszú távon igazán nem érint minket, ami ott történik. Senki sem veszi igénybe energiánkat vagy képességeinket. Nem tesszük ki magunkat valamilyen sérülésnek. Mi csupán nézők vagyunk. 

Ez azonban nem érvényes a pokolról szóló tanra, mivel természeténél fogva mindenki a halál felé tart. Ez nem olyasmi, ami minket nem érint. Mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. A bűn zsoldja pedig halál. Mindnyájan meg kell hogy haljunk és azután az ítélettel nézünk szembe. Kivétel nélkül mindnyájan nagyon érintve vagyunk.

Gondolhatsz arra, hogy egyes bibliai tanítások nem vonatkoznak közvetlenül rád. 

Például, ha nem vagy szülő, akkor úgy érzed, hogy a szülőknek szóló bibliai intések rád nem vonatkoznak. Vagy könnyen átsiklasz a munkaadóknak szóló isteni tanításokon vagy a gazdagoknak szóló szakaszokon. Lehet, hogy magadban így szólsz: „Persze, nagyon érdekes, igaz, de nem érint közvetlenül.” Nagy hiba lenne ez részedről, mivel „a teljes Írás … hasznos” (2Tim. 3,16), de érthető lenne a reakciód. 

Mégis, egyikünk sem merészeli ugyanezt állítani a pokollal kapcsolatos tanításról. Minden megtéretlen bűnös biztos sorsa ez, ráadásul mindnyájan bűnösnek születtünk.

Végül, azért fontos önmagára nézve, mert van egy út, de csak egyetlen út, amelyen át megmenekülhetsz. Nem választhatunk kényünkre-kedvünkre. Nem csillapíthatjuk félelmünket azon morfondírozva, hogy több embercsoport nem kerül majd oda. Nem mondhatjuk magunknak: „Nos, a pokol ijesztő, a pokol valóságos. De végső soron, sokféleképpen el lehet kerülni a pokolt, tehát nem kell túlságosan aggódnom.” A Szentírás világos. „a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn. 3,36). A pokoltól való megmenekülés egyetlen útja a Jézus Krisztusba, Isten Fiába vetett hit. Másképpen mindenki elvész. Miért kell a pokolra gondolnunk? Mivel oda jutunk, ha nem vesszük igénybe az egyetlen menekülési útvonalat.

De van egy út. A pokol nem elkerülhetetlen. Ha úgy lenne, ha nem létezne semmi remény a szabadulásra, akkor egyáltalán miért kellene vele törődnünk? A legésszerűbb dolog az volna ebben az esetben, hogy kitöröljük elménkből, ameddig csak lehet. De, mivel létezik egy bizonyos és biztos ígéret mindazok megsegítésére, akik Isten büntetése elől menekülni akarnak, semmi sem kritikusabb mint az, hogy a legnagyobb figyelmet szenteljük ennek a témának. 

A Biblia nagyon világossá teszi az üdvösség útját: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16).
Itt van tehát a válaszunk azok részére, akik azzal vádolnának, hogy morbidok és komorak lennénk.
Vajon ugyanezzel vádolnák-e azt az orvos csoportot, amely a rákbetegség megvitatására ülne össze?
Vajon megbélyegeznék-e őket azzal, hogy gyengeelméjű egyének, akik beteges érdeklődést mutatnak valami kellemetlen dolog iránt?
Természetesen nem! Hálásak vagyunk, hogy az orvosok figyelmet szánnak ezekre a dolgokra, hogy tehetségüket és értelmüket az ilyen félelmetes valóságok kezelésére szánják.
Céljük a segítségnyújtás és sokak gyógyítása. Ezért biztatjuk is őket ebben a vállalkozásukban.
Távol állunk attól, hogy kritizáljuk őket, inkább értékeljük, hogy tanulmányozzák a betegségeket, nem mivel szeretik ezt csinálni, hanem mivel egy zord ténnyel szembesülnek.
Ellenben a pokol lényegesen rettenetesebb és maradandóbb valóság. 

A legpozitívabb, a legszeretetteljesebb, a legfelelősségteljesebb dolog, amit tehetünk, hogy tanulmányozzuk ezt a tant, hogy felkészültebbek legyünk mások kimentésére egy ilyen kibeszélhetetlenül szörnyű helyről.

Edward Donnelly