A gyógyulásod és az egészséged szempontjából valószínűleg nincs fontosabb a NEM LÉTEZŐK ELŐSZÓLÍTÁSÁNAK elvénél. A Róma 4: 17-22-ben láthatjuk: Ábrahám teljes meggyőződésre jutott a tekintetben, hogy Isten megteszi, amit ígért. Mégpedig úgy jutott el a teljes meggyőződésre, hogy a nem látható dolgokról úgy beszélt, mintha azok lennének.
A Róma 4:17-ben értesülünk erről: (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Pál itt a Teremtés könyvének 17. fejezetére utal. Megfigyelheted: Isten már akkor népek atyjának nevezte Ábrámot, amikor az ígéret gyermeke még meg sem született; és arra tanította Ábrámot, hogy ő is ugyanígy tegyen.
Az Úr Ábrám nevét Ábrahámra változtatta, ami azt jelenti: népek vagy sokaság atyja. Ezt az eszközt használta Ábrahám meggyőzéséhez, hogy előszólítsa, amivel kézzelfoghatóan még nem rendelkezett. Ezt Isten alapozta meg ígéret által, de Ábrahámnak kellett életre hívnia Isten Igéjébe vetett hittel.
Valahányszor így szólt: "én vagyok Ábrahám", ezzel a még nem nyilvánvaló dolgokat hirdette. Ábrahám nem tagadta, hogy öreg. Nem hajtogatta fűnek-fának: "nem vagyok én öreg" - hiszen az volt. Ezt viszont igenis mondta: "Ábrahám vagyok" (népek atyja). Isten ezzel a módszerrel segítette a magáról alkotott kép megváltoztatásában, és ez teljes meggyőződésre juttatta.
Ezt az elvet Pál az 1Korinthus 1: 27-28-ban is megvilágítja: Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.
Más szavakkal: Isten láthatatlan szellemi erőket használ a látható, természetes dolgok hatálytalanítására. Ez az a bibliai elv, amikor a nem létezőket úgy kezelik, mintha léteznének.
A 2Korinthus 4:13-ban azután Pál a következőt állítja: Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a szelleme van meg, amint írva van: "Hittem, és azért szóltam"; hiszünk mi is, és azért szólunk.
Pál itt Dávidot idézi, amikor ezt mondja: Hittem, és azért szóltam... A 118. zsoltár 17. versében Dávid szavai így hangzanak: Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
Ha Isten gyógyító munkájáról van szó, ez alapvető elv. Azt kell állítanunk magunkról, amit Isten Igéje kijelent, függetlenül a körülményektől és attól, hogy ezt mennyire érezzük reálisnak.
A Róma 10:6-8-ban Pál azt állítja: A hitből való igazság pedig így szól... Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van...
Figyeld meg: az Ige először a szádban van, és csak azután a szívedben. Miközben szólod Isten Igéjét, az beoltódik a szívedbe. A hited szempontjából semmi sem fontosabb annál, mint a saját hangodon hallani a kijelentést, amit Isten mondott rólad. Isten Igéjének kimondása jó módszer arra, hogy előszólítsd azokat a dolgokat, amiket Ő megígért, de még nem birtokolsz kézzelfoghatóan.
Amikor ezt a módszert követed, egyesek talán úgy vélik majd, hogy te nem számolsz a realitásokkal. Ez egyáltalán nem így van. Te csupán megállapítod: amit Isten a gyógyulásról mondott, igaz, még akkor is, ha a testedben még nem realizálódott. Nem a betegség meglétét tagadod, hanem azt, hogy joga van a testedben létezni, minthogy az Úr megváltott téged a törvény átkától és a sötétség hatalmától (lásd Galata 3:13; Kolosse 1:13).
Ő minden mást is megadott neked, ami az istenfélő élethez szükséges. Mindezek a javak hozzád tartoznak (lásd 2Péter 1:3-4). Ha beteg vagy, és vallást teszel arról, hogy Jézus sebeiben meggyógyultál, igényt támasztasz arra, amit Isten már megadott neked, noha még nem kézzelfogható.
Ez az isteni módszere annak, hogy a nem létezőkről úgy beszéljünk, mintha léteznének, mígnem végül valóban előttünk állnak. Némelyek félreértették ezt az elvet, és ők a létezőket kezelik úgy, mintha nem léteznének, azaz letagadják a realitást. Csakhogy abban nincs erő, ha tagadod, hogy betegségben szenvedsz. Az erőt az szabadítja fel, ha igényled a gyógyulást és az egészséget, úgy hogy hittel alkalmazod Isten Igéjét.
Ha beteg vagy, nem tagadod ezt a tényt, de nem is akarod folyton hangoztatni, mert az stabilizálná a jelenlegi helyzetedet. Egészségi állapotodon nem a betegség semmibevétele fog javítani. Ám ha hittel szólod Isten Igéjét, igényt tartasz arra, hogy Isten ígérete megnyílvánuljon a testedben. Ez teljes meggyőződésre vezet majd, és gyógyulás lesz az eredménye.
Ha betegen azt vallod, hogy meggyógyultál, egyesek azt mondják, hazudsz. De nem, te csupán jogot formálsz a gyógyulásra, amelyről Isten már gondoskodott - akkor is, ha a testedben még nem nyilvánult meg. Amit valójában ilyenkor teszel, az az hogy Isten gyógyszerét használod.
Senkit sem próbálsz győzködni arról, hogy nem vagy beteg, hanem csak azt állítod, hogy amit Isten a Bibliában mondott, az a jelenlegi állapotodtól függetlenül tény. Az Ige kijelenti: akinek [Jézus] sebeiben gyógyultatok meg (1Péter 2:24). Vedd észre: ami Istent illeti, Ő múlt időt használ, noha a gyógyulásod még nem látható.
A Lukács 17:5-6 és a Márk 11:23 értelmében úgy nyilatkozol a testedről, hogy jó egészségnek örvend. A tested pedig hall téged, és engedelmeskedik a szavadnak, ha hiszel, és nem kételkedsz a szívedben. A szavaid nagyobb hatást gyakorolnak a testedre, mint bárki máséi.
A tested öngyógyító képességgel teremtetett, és ha minden megfelelően működik, ezt alkalmazni is fogja. Egyes betegségek hátterében a szervezet kémiai egyensúlyának fölborulása áll, de tudnunk kell: az agynak az a része, amely a beszédközpontot tartalmazza, a test kémiai anyagainak kiválasztását is ellenőrzi. Ez újabb megvilágításba helyezi Jézusnak a Márk 11:23-ban mondott szavait: ...meglesz néki, amit mondott.
Arról beszélj, amit akarsz!
A hiba, amit oly sok keresztény elkövet, az hogy a látható dolgokról beszélnek, mégpedig úgy, ahogy a körülmények éppen állnak. Eközben megerősítik a pillanatnyi helyzetüket, állapotukat a szívükben, a gondolatvilágukban, és a testükben is.
Sok évvel ezelőtt olvastam egy cikket egy hölgyről, aki több hónapon keresztül egyfolytában lázas volt. Fizikai állapotát tekintve az orvosok semmi rendelleneset nem találtak. Alaposan kikérdezték, és felfedezték, hogy amikor valami felzaklatta, mindig ezt mondta: "Mindjárt meggyulladok!" Naponta többször is használta a kifejezést. Bár a doktorok nem voltak biztosak benne, hogy ennek bármi köze lenne az állapotához, megkérték, hogy szokjon le róla. Néhány héten belül a nő testhőmérséklete normális lett.
Hányszor mondtál ilyesmit: "kiütést kapok ettől a kajától", "megöl ez a hátfájás", "ezek a gyerekek halálra idegesítenek" vagy "most kapom el a náthát"? A szavaiddal utasításokat adsz a tested számára, és az immunrendszered végül végrehajtja az instrukcióidat.
Isten módszere ezzel szemben az, hogy pozitív dolgokra támassz igényt, még ha pillanatnyilag nem is tükrözik a realitást. Addig szólongasd őket, míg meg nem jelennek az életedben. Istenadta jogodban áll hatalmat gyakorolni a tulajdon tested fölött. A Róma 8:13-ban Pál ezt mondja: "...ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek". A tested szeretne a látható állapotok szerint beszélni a dolgokról, de a szellemed - ha megfelelő képzést kapott - Isten Igéjével összhangban kíván nyilatkozni róluk.
Tested reagálni fog az emberi szellem kívánságára.
Ha Isten beszédével táplálod a szellemedet, az majd megköveteli a testtől, hogy az Igéhez igazodjon.
Ha testedzést folytatsz, számítasz rá, hogy a tested több energiát fejt ki. A szíved gyorsabban ver, s a több vér több oxigént szállít a sejtekhez - a tested természetes módon reagál az akaratodnak megfelelően. Ám a döntést még az előtt kell meghoznod, hogy reagálna rá. Még a kutyád vagy a macskád is engedelmeskedik a parancsodnak. Mennyivel inkább meg fog felelni a tested azoknak az elvárásaidnak, amelyeket Isten Szavának kimondása által támasztasz vele szemben! Igazság szerint bármit is mondasz, valamilyen módon reagál rá a tested, és utána vagy jobban, vagy rosszabbul leszel. Gondosan válogasd meg tehát a szavaidat!
Néhány évvel ezelőtt megjelent egy cikk a louisianai Shreveportban, a Times nevezetű helyi újságban, egy idegsebész tollából. Az írás címe a következő volt: "Szóljon a testéhez, hogy elkerülje a betegségeket!" Ez az ember egy általa elmegyakorlatnak nevezett módszert alkalmazott, amelyhez hozzátartozott, hogy szó szerint megmondjuk a testünknek, mit tegyen.
Olyan példákat említett, hogy a cukorbeteg utasítsa inzulin kiválasztására a hasnyálmirigyét, vagy a magas vérnyomásban szenvedő személyek naponta többször mondják ki: a vérnyomásom 120/80.
"Teljesen egyre megy - állította az orvos -, hogy a páciens tudja-e, hol van a hasnyálmirigye vagy hogy mit jelent a 120/80. A szervezete ugyanis pontosan tudja."
A Márk 11:23 több igazságot rejt magában, mint amennyivel a legtöbben tisztában vannak. Birtokba veheted, amit hittel kimondasz, de a legtöbb ember arról beszél, amije már megvan.
Isten úgy teremtette meg az ember testét, hogy örökké éljen, de a bűn elhozta számára a betegség és a halál átkát. Az emberi testtől elválaszthatatlan képesség az öngyógyítás, de a gyógyulási folyamatot egyes gyógyszerek és vegyi anyagok is elősegítik, ha a helytelen kémiai egyensúly és bizonyos szervek nem megfelelő működése okozza a bajt. A ma hozzáférhető leghatékonyabb orvosság azonban - az eredeti gyógyszer - Isten Igéje.
Az emberi testet maga az Ige teremtette, s egyben Isten beszéde az az eredeti gyógyszer, amelyet Ő egy meghatározott célból - hogy gyógyulás történjen - elküldött (lásd Zsoltár 107:20).
Az orvostudomány felfedezése szerint a Márk 11:23-ban foglalt elv valóban működik, a fizikai gyógyulásra vonatkozóan is.
A Lukács 17:6-ban Jézus szavai egyértelműek: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok íme ez eperfának: "Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe!" - és engedne néktek.
Jézus itt nem annyira szó szerint vett fákról beszél, hanem problémákról, amelyekkel az életben szembekerülünk. Akár a vérnyomásodat mondod 120/80-nak, akár azt vallod, hogy a hasnyálmirigyed megfelelő mennyiségű inzulint termel, valaki mindig akad, aki hazugsággal vádoljon téged, mert nincs tisztában a hit működési elveivel. Tehát nem szükséges mások előtt gyakorolnod a megvallást - tedd akkor, amikor egyedül imádkozol, és közösségben vagy az Úrral!
Ne feledd: ha megbetegedtél, mondd azt magadról, hogy jól vagy, mert így szólítod elő azt, amid még nincs meg. Ha gyakorlatba ülteted ezt az elvet, és életmóddá teszed, akkor a tested teljesíteni fogja a hitben támasztott, azaz Isten szent Igéjének tekintélyén alapuló elvárásaidat.
Nem, nem azért fog megtörténni, mert te mondod, de a megvallásod szükséges hozzá, hogy megtörténjen. A kimondás által ülteted el azt a magot, amire szükséged van. Isten kimondott Igéje szellemi életet közvetít a fizikai tested számára (lásd János 6:63), mert az Ő Szava romolhatatlan mag, és ami belőle származik, az tükrözi a természetét.
Arra ösztönözlek, hogy létesíts napi kapcsolatot Istennel, szakíts erre időt! Tedd gyakorlattá, hogy az Igén elmélkedsz, miközben szólod is a testednek. Naponta két-három alkalommal tedd ezt! Azokon a területeken, ahol a legtöbb problémával küszködsz, kettőzd meg a megvallásadagodat! Imádkozz az Igével a tested fölött! Nyilvánítsd igaznak - míg teljes meggyőződésre nem jutsz afelől, hogy valóban igaz! A tested válaszol majd a hangodra; s még sokkal inkább felelni fog az Istennek hittel kimondott Szavára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése